Random szép emlékek

  Mint mikor korán hazaérsz egy állati jól sikerült buliból, vagy egy fergeteges koncertről - igen, kora reggel.. az még korán van - és csak dőlnél be jóleső fáradtságtól kábultan az ágyba, hogy mára mindenki felejtse el a telefonszámodat, ne találjon meg egyetlen ismerős se a közösségi oldalakon és főként ne kopogjon a szomszéd egész nap a magassarkújában a közös folyosón. 
  Csak el szeretnél nyúlni a kényelmet és biztonságérzetet adó fekhelyeden és egy - az évszaknak megfelelő vastagságú - takaróval elzárva a külvilág minden keserűségétől meghitten magadhoz húzni a szívedhez legközelebb lévőt, hogy együtt álmodjatok valami szépet és édeset - mint az előttem piramisban felhalmozott barack az asztalon éppen -, hogy aztán egy újabb cseppnyi emlékkel legyen gazdagabb közös pillanataitok óceánja.
  De az utazás még csak most kezdődik..

21 - Targia mellett a parton végig

Előző esti buli után hazautunk terve a következő:

Le, Targia!

Kerekedj fel, eme Kevés, meg egy felemelt Kedves,
de felemel kedd és egyéb másnapok, csak nedves
párlatok állnak páratlanul a polcokon,
miközben egy vidám vasárnapon vaságyam combodon.

Az érzelmek hullámvölgye csupán perisztaltika,
hát ne bízzuk magunkat egy paraszt vak tikra,
ki csak néha talál keszeget lelkünk tavának partján,
lehetsz pajzán, vagy vidám, kerekedj felül a vitán.

Arzén? Azt majd én eldobom messzire az arcába
a bánatnak, hol rajban remeg sok mélyre-litt hal, cápa,
mert kedvem remek, fényesen csillogó azúr,
nem egy reszkető piszt ráng, hanem fickándozó amur.

Ha mégis rám hangolna sok ugly, fuckin' angolna,
vagy már ha támadna pár márna, merész csak az volna,
dőlök párnámra, nem vagyok nagy hal, vagy jó fogás,
csak egy boldog bohóc, aki hall, nevet,
de nem Téged, Veled..
és ez oly csodás.

Megjegyzés: A folytatást itt olvashatod.

Ex