Kórkép

".. de már tornyosulnak a fejünk felett a komor és rideg realizmust sejtető felhők.. lehet, hogy nem is álmodunk?"

  .. aztán felriadsz pár pillanatra. Érzed, hogy még zakatol a fejedben valami, talán az a kevéske alkohol, ami Benned kering, vagy a fáradtság próbál legyőzni és visszaterelni az álmok FPS-ébe megint - mondjuk, ezzel a grafikával bármilyen játékot el tudnának adni a fejlesztők.. a sztori is változatosnak mondható azért, de ez a belső nézet valami fantasztikus -.
  Hiába a szép emlék, ami az egész estédet meghatározta, mert most csak úgy vagy. Egyedül egy sivárnak és cseppet sem otthonosnak mondható lakáson belül, ahol a használaton kívüli netkábel lett körbetekerve a szoba különböző pontjain, hogy szárítókötélként lássa el új feladatkörét.. és már megint arra eszmélsz, hogy Neked nem itt kellene lenned.
  De akkor hol?.. Azt még persze nem tudhatod, majd az idő fogja ezt megválaszolni egyelőre még be nem látható távon belül.
  Bár mindenkinek megvan a maga keresztje, Te ezzel a szobával mérgezed magad és még csak észre sem veszed, hogy a saját egészséged ellen teszel vele. Hogy minden egyes levegővétel csak átitatja a szöveteid egy Számodra ismeretlen érzéssel, mert ilyen eddig még nem volt, hogy valahol ne érezd otthon magad. Csak nézel körbe az ágyadból és azon töröd a fejed, hogy hol lehetne most a helyed, hol tudnád azt mondani magadnak mégis: "itt otthon vagy!".. mert hogy itt nem, az kurvára biztos. Elkezdesz kattogni ezen és közben fel sem figyelsz rá, hogy visszadobott a gép az első pályára. De ezúttal mintha valaki felülírta volna a Valóságodat.

23 - Csömörtől köhögve

Kopár 4 fal köröttem, sokaknak, lehet idegen,
én itt táncolok csak egy félig elpattant agyidegen,
Téged ez hidegen? Pedig izzik az elmém, itt a füst
helyett az értelem, mi Téged megcsap. Hát üsd,
vágd szájon, mint én, a szürke hétköznapokat,
magadnak írj, vagy olvass, alkoss új szavakat!
Párkapcsolat helyett szókapcsolat? Ugyan kérlek, mondok olyat,
hogy a füled is ketté, állad se a helyén marad.
Dúvad állatnak ez serény falat, csak fuss utánam,
ha bírod a tempót, nekem a nyakamban nem nyúlláb van,
nem kell szerencse, csak békesség, a szólás ékesség,
én megbékéltem magammal, Benned meg az eretneket égessék!
Legszívesebben ezeket a sorokat se írnám le,
csak ülnék a székembe, nyugodtan, míg Te a cigid végét szívnád le,
nézlek Téged szánván, Te mihaszna, nem találsz vigaszra,
Viagra a bajodra? Nézzél mélyen magadba!
Nincs rendjén minden odabenn, néma, kong a szoba lenn,
ahelyett, hogy kötődnél valakihez, mint a kovalen',
üres vagy belülről, mit üres? Nekem ne ügess,
csak ütögesd az ajtót, választ nem kapsz, hiába rest,
légy résen: kulcslyuk, szivárogj az előszobán át,
míg én egy rímeket magasba ellő szókátrányt
köpködő kémény, gomolygok a város szélén,
tapasztom le a tudatlanok hörgőit és Te krákogsz: hagyj békén!
Beteg ez a világ, aranylázzal megfertőztetett,
csak köhögök, miközben ötleteket öklendezek,
mégse várom, hogy öltönyben fogjak ötven kezet,
nem kell a biznisz, pénzben hívő felekezet,
tőlem Nektek ez csak adomány, amin van, adom ám,
a sznoboknak fennKöltségem, a spanoknak meg a dumám.
Robbanok, mint palack propán-bután, Te meg csak nézel bután,
mindegy, hogy maradsz vidéken, vagy pihenteted a segged Budán,
nekem is van villám..hárító az ablakom mellett,
wax, zselé, hajszárító?! Ember, a trendmánia félrevezet,
pedig döntetlen lehetett az állásod a félidő elején,
inkább leszek boldog, míg élek én, mint gazdag, de lelki-szegény.

Megjegyzés: A folytatást itt olvashatod.

Ex