Olvassunk bele kicsit egy étkezőasztal gondolataiba, ami egy Étterem témájú slam-estre íródott.
.. unottan szól:
Meló van. Megint.. Mármint nekünk, Ti meg csak meresztitek és esztek, mint a jól nevelt óvodások, akik elé letették a nagy tál lekváros kenyeret és a háromszor felhígított citromos teát, mert hát ki van adva feladatul, hogy az összesnek el kell fogynia, különben nem mehettek játszani.. Játék..
.. legyint..
Amikor még a faiskolában, tornaórán mutatták meg az idősebbek, hogy hogyan lehetünk sudár, szép szál.. fák. Azok voltak ám a gondtalan gyerekévek. Haj, csak arra figyelni, hogy ne legyen vadhajtásunk, mint azoknak, akik nem bírtak magukkal.. de hiába, ellustultunk mi is, inkább érdekeltek a méhek minket, meg a mókusok.. a szorgos kis palántákról kellett volna példát vennünk.. de nem bírtuk már sokáig ezt a földhöz ragadt szemléletet.. aztán kidőltünk.. a sorból.. most meg mi van? Ó Te, csodálatos anyatermészet, Te szent fa.. szombat este, vagy mi van ma? Minden esetre munka, meg állj meg a saját lábadon, hiszen a lónak is 4 van, mégis megbotlik, áh pedig.. Na mindegy.. most ez van, ezeket a köröket futjuk.. már akit ugye pakolgatnak jobbra-balra, mint például ott szemben a 4-est, aki az egész est folyamán olyan közkedvelt, hogy Őt cipelik, ha egy nagyobb társaság tér be hozzánk.. mondjuk, amennyi évgyűrű pihen a jobb mellső lábán.. az a sok jatt meg az év végi prémiumok.. folyjon ki a gyantád!
De nem panaszkodok, ilyen a mentalitásom.. a csatabárdot ásom ki. Még mikor pácoltak, akkor valami hülye eggyel kevesebb réteget hordott fel rám.. valahogy nem vagyok teljesen kibékülve az emberekkel..
Miattuk kellett otthagynom, nem lehettem hosszú távon iskolás és ahelyett, hogy valami luxusautóban lennék faberakás a műszerfalon.. klíma, dübörgő lóerők.. ahelyett pont a vendéglátóiparba vettek fel.. Bele fogok ebbe fásulni.. Mondjuk, itt a legkilátástalanabb helyzete az evőeszközöknek van… Semmi tisztelet nincs Feléjük: leejtik, szájba veszik Őket, eh, undorító egy szakma.. még jó, hogy nem készítenek már fából vas..öö, villát.
Higgyétek el, nem vagyok babonás, de én mondom, az egésznek az oka a fapác.. apáca! Rögtön kettő is.. csak nyájasan: "Dicsértessék, erre tessék, foglaljanak helyet nálam!"
Látod, Őket például szeretem, csak hogy ne tűnjek ilyen mogorFának, mert Ők tisztelik a körülöttük lévő világot.. viszont akik miatt a vörös ködtől nem látok.. csak agyérgörcsöt kapok, jobb híján, mert mást úgyse tudnak adni.. azok a kisgyerekes családok..
Szerinted? Most komolyan! Kinek köszönhetem, hogy a csavarozásom - igen protézisem van, minek tagadnám.. - szóval, hogy jó néhány csavarom el van tömve rágóval?! Ez kinek a fejében fordul meg már.. a csavaréban, oké, de nem saját magától?! Neveltetés kérdése, én mondom.. hogy azok a kölykök nem tudnak maradni nyugton és csak nyüzsögnek, téblábolnak, rohangálnak körülöttem.. már kezdek szédülni.. peeeersze, most meg bújj be alám! Haj-haj, hogy nem hallgatnak a szüleikre.. na, megállj csak, mindjárt be fogod verni.. a fejedet.. a sarkamba..
hm-hm, hoppá, nem megmondta az a drága jó édesanyád, hogy ne csúszkálj a földön négykézláb?!.. Tessék, most meg sír.. néha már én is azt tenném legszívesebben.. felőröl ez a meló hosszú távon egyszerűen.. hmm.. MIÉRT! ENGEM! KELL! ÜTNI!.. amikor veszekedtek? Áú, tessék, már szédülök is.. Oké, nem mondom, engem kemény fából faragtak és az egész nap itt terpeszkedő terítőkkel ellentétben én bírom a gyűrődést!
Pedig aztán keményfaszálka legyen a talpadban, akiből én gyújtóst hasogatnék.. Bár, szívesen hagynám, hogy feltegyék rám nagytakarításkor az ablaknál lévő helyes kis székecskéket, nem mondom.. hmm, az a puha bőrhuzat, ahogy finoman domborodik.. a meztelen hátuk látványa pedig.. hát az aztán.. tutajos! Abrosz az, aki rosszra gondol! Na, az aztán piszkos.. fantáziájú népség, mit ne mondjak.. a múltkor is, mikor.. áh, de nem árulok el műhelytitkokat inkább..
Azt mondjuk kimondottan szoktam élvezni, mikor a társaságomban lévő fiatal párocska, akik még szeretnék rejtegetni a többiek előtt, hogy együtt vannak, csak alattam fogják meg egymás kezét.. titokban.. olyan izgalmas! Vagy amikor két lábfej "véletlenül" összetalálkozik.. hehe, ismerkedünk-ismerkedünk?.. jól van, na, romantikus típus vagyok és?! Talán nem szabad?! Dehogynem! Hadd segítsek már az ígéretes emberek sorsán egy kicsit.. ha én évek óta masszívan egyedül álló vagyok.. Pad-helyzet.
Legutóbb is, amikor lánykérés volt nálam, segítettem egy fazonnak, hogy a combjára tett dobozka ott is maradjon, közös erővel ott tartottuk, le ne essen még véletlen se, mert akkor oda a meglepetés.. és lett is nagy csodálkozás, mikor vacsora után fél térdre ereszkedett mellettem, remegő hangon elrebegte szíve tölgyének, mármint hölgyének, hogy "megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?" Még jó, hogy nem látták rajtam, mennyire izgulok, úgy remegtek a lábaim, annyira feldobott a történet! A lány meg könnyes szemekkel, meghatódva, elképedve, hitetlenkedve vágta rá.. őszinte mosollyal az arcán, hogy "Igen!".. aztán a srác nyakába ugrott, majdnem felborított minket, akkora lendülettel érkezett mondhatom, jól esett volna.. hanyatt.
Bocsi, hogy ennyit fecsegek, csak a melóban ugye tiltják, hogy egymással dumáljunk.. egész éjszaka melózunk, nappal meg persze, hogy pihenni kellene, de ez a biznisz napi 24 órás talpon-létet követel. Hogy akkor mégis mit követ el a magamfajta, hogy szórakozzon, vagy kikapcsolódjon kicsit? Na, mit?!.. Nevetek.. Rajtatok.. hogy milyen vicces a nevetek, mikor bemutatkoztok egymásnak, meg hogy különben milyen sután kezelitek a körömben felmerülő helyzeteket..
"Naaa, TigrisCicaAranymókusHörcsögNyuszóPofa! Kéne pénz az új cipőmre, mert a régi már annyira, de annyira kiment a divatból.." Én meg csak állok letaglózva.. Oh-kkké.. De hé, most meg hova..?! De?! Te?! Most nem mondod komolyan, hogy.. ?! Ahh, fúj! Khm.. Jóó, akkor inkább nem folytatom a bájcsevejt.. míg Magácska, kedves Hölgyem, meg nem ejt bizonyos kedves közeledést párja altestén, hogy átesvén a ló túloldalára és a pénztárca vastagsága dacára mégiscsak meglegyen az az új pár topán.. De, ilyen az élet.. nagy szívás!
Ex
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése